Utazás vidékre

2007 február 17. | Szerző: primakati |

Történt is még Karácsony tájékán, hogy megnézetem a naptárat, hogy mikor esedékes a legközelebbi vidéki vizit. A Húsvétot még nagyon messzinek találtam, így apával megbeszéltük, ha nem esik a hó februárban, akkor megyünk.

Szerintem kifogtuk a legmelegebb februári szombatot! Olyan de olyan jó idő volt, mintha igazi tavasz lenne! Ezen felbuzdulva ebéd után kimentünk egy kicsit az udvarra. Hát a törpe annyira élvezte!!!! Először csak rohangált ide-oda, felfedezte az egész udvart, hasalt nagyokat a fűben,aztán motororzott a lábbal hajtós kismotoron:)
A nagy visongásra odamerészkedett egy macsek. Na a fiamnak se kellett több, úgy megörült neki, hogy elkezdtett rohanni a macska felé. Az persze hanyatt-homlok menekült a kis törpegengszter elől, ki az utcára. Patrik odaállt a kerítéshez és elkezdett kiabálni “tita dejide!!”. Mondanom sem kell szerintem ezt kívülálló meg nem értette volna, én viszont kezdek már “babául ” beszélni.
A sokadik “tita dejide” felkiáltásra a cica közelebb merészkedett megint,de csak a kerítésen kívűlről szemlélte a benti történéseket.
Kis időmúlva a macska felbátorodott egy kicsit, az egyik mancsával  pofozni kezdte a Manóka kezét, erre ő visítva-kacagva elrohant a kerítéstől, ettől a macska is úgy megijedt, hogy rohant a szomszéd házig…. aztán vissza mind a ketten, pofozás, visítás,kacagás, rohanás, vissza…. én meg a hasamat fogtam a nevetéstől.

Apa (aki mindeközben aludt-mivel előtte való éjszaka dolgozott) első kérdése: levideóztad? Hát nem, de a videón nemis lett volna ez az egész olyan mókás mint élőben.
És különben is a fejemben levideóztam;)