Puszi mindenkinek

2007 január 27. | Szerző: primakati |

 Ilyen volt a puszidobás:) Kilenc hónapos lehetett amikor végre sikerült pápára emelni a ki kacsóját. Hát teljesen el voltunk ájulva tőle:D még mondta is hozzá, hogy PÁPÁ.  (ami inkább páh-páh volt)

A puszidobás már keményebb dió volt. Először csak odacsapta a kis kezét a szájához, később meg inkább a füléhez, de mi ezt is annak vettük.

A múltkor nagybácsiéknál voltunk. Itt felfedezte az emeletre vivő lépcsőt és lázas gyakorlásba kezdett. Természetesen állva próbálkozott mert a mászás az olyan snassz- hiszen ő már nagyfiú! Aztán egyszer csak apa jön le mosolyogva, hogy Patrik odafönnt mindenkinek lelkesen dobálja az IGAZI cuppanós puszikat! (hiába az unokatesók-számszerint 4+2 fél- nagy kedvencek:) ) Mikor nagynehezen lecsalogattuk az emeletről , lelkesen mutogatta új tudományát, és mindenkinek dobálta a puszikat! Azóta is… a boltban a pénztárosnéninek, a postán a várakozó embereknek, a védőnéninek, maminak egyszóval mindenkinek, és persze ilyenkor nagy az általános jókedv körülöttünk:D

Talán most már a beszélgetést is elkezdi. Az “anyaanya” már nagyon megy, apa helyett inkább “aphúú”, sőt mikor öltöztetem-vetkőzetetem és mondom, hogy egyik láb, másik láb akkor mondja utánnam, hogy “egy” (mindkét lábra-kézre persze). Szóval igyekszem felírogatni majd, ha lesz végre mit, nehogy elfelejtsük mik voltak az első szavak.

Apropó első szó! Hetek óta gondolkozunk apával mit jelenthet az, hogy “bübüje”. Ez az egyetlen halandzs amit ki tudtam venni a gagyogásból, és le tudtam fordítani, magán és mássalhangzókra.Most már nagyjából sejtjük, hogy autóval kapcsolatos a dolog-de persze mióta direkt figyelem, hogy miket halandzsázik, azóta nem mondja:D

Új tudomány még a majdnem cseppmentes pohárból való ivás. 

Új tudomány még az is, hogy elkéri a kulcsomat, és a létező összes lehetséges helyre bedugja… én meg mindig akkor kezdem el keresni, amikor indulunk sétálni, mindkettőnkön kabát, sapka… ilyenkor kicsit morci vagyok, viszont a kulcs néha hosszú percekre leköti, azért ez pozitívum.

Apa meglovaglása is egészen újkeletű. Bár egy kicsit szívbajt kaptam, amikor először csinálták! Beste kölke annyira élvezte, én meg rohangáltam utánnuk, hogy le ne forduljon a “lóról”, mert persze nem kapaszkodott… apánál biztosabb hely nem nagyon van:)

Aztán persze megy az ordítás, ha levesszük a paciról:)

Azt hiszem nem hagytam ki semmit a mostani “újításokból”.