Mivel is kezdjem….
Szóval vagyunk mi hárman. Apa…
Nem tudom mennyire látszik.. igen ő az aki mindig a gép előtt ül! (de azért egy fénykép erejéig hajlandó megfordulni:) Na jó, persze azért ez nem egészen így van de a család szerves részét képezi a számítógép. Ha ez nem így lenne, akár azt is mondhatnám, hogy Ő a tökéletes férj:) Legalábbis nekem:)
Ha esetleg szóvá teszem, hogy mi is egy kis törődésre vágyunk, akkor rögtön jön az ellenérv: “jobb lenne, ha a kocsmába járnék??” Nem persze nem,
de azért jó tudni, hogy hol a határ..
De azért már kezdem megszokni!
És végül, de persze nem utolsósorban itt egy kép a mi kis manónkról! (ez legalább egy “manós” kép.) És most, hogy így emlegetve lett a drága meg is érezte, mert valami nyöszörgésfélét hallok a gyerekszoba felől!
De sebaj! A lényeg megtörtént elkezdtem a naplómat… és talán sikerül is majd folytatnom:)