Újra írni…..

2007 november 3. | Szerző: primakati

 Történt pár dolog mióta nem jelentkeztem:)

Az első és nagyon fontos, hogy nemsokára bővöl picike családunk! Méghozzá nagyon valószínű, hogy egy kis nunis lapul a pocakban. Vagyis, hogy csücsül eddig legalábbis, az én legnagyobb “bánatomra”. Hmm. nem bánatos vagyok  igazából ezmiatt, nagyon-nagyon berezeltem, inkább  ez a jó fogalmazás.
Apa rögtön kijelentette-amikor kijöttünk az ultrahangról-, hogy márpedig ha nem fordul meg akkor császározni fognak! (nem ő az orvosom:D …nem is orvos) szóval valószínűleg ő is tart egy kicsit a dologtól, de megbeszéltük, hogy ezzel még egy darabig nem foglalkozunk.
Jöhetnek a csajos rucik!! 😀

Patrik nagyot nőtt! Nagyon nagyot!!! Elkezdett beszélni. Egyenlőre még csak szavakat mond, esetleg egy-két egymás mellé dobott szót-mondat gyanánt. Én meg írogatom lelkesen a legújjabbakat. A múlt hónapban több mint 1szó/nap volt a termés,úgyhogy nagyon belehúzott. Alig váérom, hogy igazi aranyköpéseket írogathassak tőle:)
A hisztije maradt a régi. Ha lehet még fokozta is, így pl a séta csak megerősített felügyelettel történik-tehát apával-, egyedül már nem vállalom be, mivel vagy megy a saját feje után(szalad), vagy eldobja magát… nem egyszerű,de gondolom nem ő az egyetlen kétéves aki ilyenekre “képes”.

Na beszúrtam a drágámró egy képet… kíváncsi vagyok

BABA

2007 augusztus 12. | Szerző: primakati

 Igaza lett. 😀

Jeles napon fogant a mi második bébink, vagy ketteske -és még lesz pár neve amíg megszületik- , méghozzá Húsvét napján. Kicsi fiam pedig kb bő egy héttel a jeles nap után elkezdte szajkózni, hogy baba-baba. Csak úgy néha minden előzmény nélkül:)
Teszteltem-negatív…
5 perc után ugyan volt egy halovány csíkszerű valami, de annyira halvány volt, hogy azt hittem csak a szemem káprázik. Két nap múlva, már biztosan ott virított az a bizonyos csík.
Megpróbáltam a majdnemkétévesnek is elmagyarázni, hogy akkor most anya pocijában van egy baba… de ez már annyira nem érdekelte. Ha tudna beszélni talán azt mondta volna, hogy “nem meg mondtam???!!”

Az első hetek elég nehezen teltek. A “szokásos” hányinger mellé most betársult valami vírusos nyavaja, ami végigfutott az egész családon. Apát és engem kétvállra fektetett egy-egy napra-szerencsére nem egyszerre, így tudtuk egymást ápolni- Patrik egész jól volt, csak nála eléggé elhúzódott a dolog.
Persze ezzel nem volt még vége… a hányingeres időszak után jött a kánikula… huzatot kapott az arcom-egy hét szájzár, aztán amikor már mindenki jól volt nagy bátran elmentünk az állatkertbe-ott sikeresen összeszedtünk egy gyomorrontást, egy kis napszúrással megspékelve:(
De itt szerencsére megszakadt a pech-szériánk.

Majdnemkétévesünk kétéves lett:)
Hihetelenül elszaladt az idő

Kire hasonlít ez a gyerek??

2007 február 17. | Szerző: primakati

Szóval sokáig nyitott volt a kérdés,hogy a kis dundipofi kire hasolít, anyucira e, vagy apucira….

Az én első képeim úgy féléveskorom környékén készülhettek

Utazás vidékre

2007 február 17. | Szerző: primakati

Történt is még Karácsony tájékán, hogy megnézetem a naptárat, hogy mikor esedékes a legközelebbi vidéki vizit. A Húsvétot még nagyon messzinek találtam, így apával megbeszéltük, ha nem esik a hó februárban, akkor megyünk.

Szerintem kifogtuk a legmelegebb februári szombatot! Olyan de olyan jó idő volt, mintha igazi tavasz lenne! Ezen felbuzdulva ebéd után kimentünk egy kicsit az udvarra. Hát a törpe annyira élvezte!!!! Először csak rohangált ide-oda, felfedezte az egész udvart, hasalt nagyokat a fűben,aztán motororzott a lábbal hajtós kismotoron:)
A nagy visongásra odamerészkedett egy macsek. Na a fiamnak se kellett több, úgy megörült neki, hogy elkezdtett rohanni a macska felé. Az persze hanyatt-homlok menekült a kis törpegengszter elől, ki az utcára. Patrik odaállt a kerítéshez és elkezdett kiabálni “tita dejide!!”. Mondanom sem kell szerintem ezt kívülálló meg nem értette volna, én viszont kezdek már “babául ” beszélni.
A sokadik “tita dejide” felkiáltásra a cica közelebb merészkedett megint,de csak a kerítésen kívűlről szemlélte a benti történéseket.
Kis időmúlva a macska felbátorodott egy kicsit, az egyik mancsával  pofozni kezdte a Manóka kezét, erre ő visítva-kacagva elrohant a kerítéstől, ettől a macska is úgy megijedt, hogy rohant a szomszéd házig…. aztán vissza mind a ketten, pofozás, visítás,kacagás, rohanás, vissza…. én meg a hasamat fogtam a nevetéstől.

Apa (aki mindeközben aludt-mivel előtte való éjszaka dolgozott) első kérdése: levideóztad? Hát nem, de a videón nemis lett volna ez az egész olyan mókás mint élőben.
És különben is a fejemben levideóztam;)

Elmaradt a tél az idén..! (???)

2007 február 17. | Szerző: primakati

Megvan az első hozzászólás a blogomhoz:) Úgy örültem neki, végre rajtamkívül is olvassa valaki az írásokat. Ez új erőt adott a továbbiakhoz:):)

Szóval…. a cím…
Tulajdonképpen nem is bánom, hogy elmarad. Csak félek egy kicsit, hogy nem lesz igazi tavasz. A rózsa már elkezdett hajtani a minikertben, ha most jön egy kis fagy akkor annyi. Bár végülis… ha kiengedem a gyereket az erkélyre és felássa-jó szokás szerint- a ládában a földet, akkor úgyis gyökerestől pusztul el szegényke. De azért még bizakodunk. A tavalyi ásásokat túlélte, igaz akkor még a törpe isgtörpébb volt a mostaninál és csak a láda szélén kapirgálta a földet a kislapáttal.

Amúgy készülünk a farsangra… kedden lesz Andinál-a fórumról(2005júliusi babások).  Én sütök fincsi sós muffint, apa majd morog egy kicsit, hogy neki nem marad belőle.
Már csak a jelmezen kell gondolkoznom… jobb híjján majd én is kisfiúnak öltöztetem:D, más ruhát nem is tudom, hogy elviselne-e magán? Meg aztán mi lesz ha leteríti megint a dátha,akkor hiába varrogattam(nem is tudok) a jelmezt, jövőre már úgysem tudom ráadni!  Ennyi, akkor ez is megoldva!

A hónap eleje óta megint van szomszédom, plussz “kapcsolt áru”- egy másfél éves Lili:) első nap mikor átugrottunk hozzájuk Edina kinyitotta az ajtót, az én fiam, meg mint aki mindennap odajár, beslisszolt. Mire én is beértem a lakásba, a kis drága már kifele jött a gyerekszobából, egy elcsent játékkal a kezében. Meg is állapítottam, hogy a félelem- és szégyenérzet még neincs nagyon kialakulva egy 19 hónapos gyerekben.
De nem baj,majd egyszer csak kialakul. Bár kíváncsi leszek….:) Apuci sem zavartatja magát néhány helyzetben

Itt eggyütt fürödtek apával:) Nyakig érő vízben… én sosem merem berakni ekkora vízbe. Na de azért van a gyereknek apja, hogy a veszélyesebb, meredekebb helyzetekket is megmutassa neki valaki. Úgyhogy itt is csak egy fénykép erejéig ugrottam be a fürdőbe, aztán spuri kifele, mert én tutira  végig fogtam volna a gyereket a hóna alatt… Gondolom az anya meg ezért anya.

Mocin a macival:)

Mára ennyi… most eszembe jutott egy csomó téma, megyek piszkozatot írni;)

Puszi mindenkinek

2007 január 27. | Szerző: primakati

 Ilyen volt a puszidobás:) Kilenc hónapos lehetett amikor végre sikerült pápára emelni a ki kacsóját. Hát teljesen el voltunk ájulva tőle:D még mondta is hozzá, hogy PÁPÁ.  (ami inkább páh-páh volt)

A puszidobás már keményebb dió volt. Először csak odacsapta a kis kezét a szájához, később meg inkább a füléhez, de mi ezt is annak vettük.

A múltkor nagybácsiéknál voltunk. Itt felfedezte az emeletre vivő lépcsőt és lázas gyakorlásba kezdett. Természetesen állva próbálkozott mert a mászás az olyan snassz- hiszen ő már nagyfiú! Aztán egyszer csak apa jön le mosolyogva, hogy Patrik odafönnt mindenkinek lelkesen dobálja az IGAZI cuppanós puszikat! (hiába az unokatesók-számszerint 4+2 fél- nagy kedvencek:) ) Mikor nagynehezen lecsalogattuk az emeletről , lelkesen mutogatta új tudományát, és mindenkinek dobálta a puszikat! Azóta is… a boltban a pénztárosnéninek, a postán a várakozó embereknek, a védőnéninek, maminak egyszóval mindenkinek, és persze ilyenkor nagy az általános jókedv körülöttünk:D

Talán most már a beszélgetést is elkezdi. Az “anyaanya” már nagyon megy, apa helyett inkább “aphúú”, sőt mikor öltöztetem-vetkőzetetem és mondom, hogy egyik láb, másik láb akkor mondja utánnam, hogy “egy” (mindkét lábra-kézre persze). Szóval igyekszem felírogatni majd, ha lesz végre mit, nehogy elfelejtsük mik voltak az első szavak.

Apropó első szó! Hetek óta gondolkozunk apával mit jelenthet az, hogy “bübüje”. Ez az egyetlen halandzs amit ki tudtam venni a gagyogásból, és le tudtam fordítani, magán és mássalhangzókra.Most már nagyjából sejtjük, hogy autóval kapcsolatos a dolog-de persze mióta direkt figyelem, hogy miket halandzsázik, azóta nem mondja:D

Új tudomány még a majdnem cseppmentes pohárból való ivás. 

Új tudomány még az is, hogy elkéri a kulcsomat, és a létező összes lehetséges helyre bedugja… én meg mindig akkor kezdem el keresni, amikor indulunk sétálni, mindkettőnkön kabát, sapka… ilyenkor kicsit morci vagyok, viszont a kulcs néha hosszú percekre leköti, azért ez pozitívum.

Apa meglovaglása is egészen újkeletű. Bár egy kicsit szívbajt kaptam, amikor először csinálták! Beste kölke annyira élvezte, én meg rohangáltam utánnuk, hogy le ne forduljon a “lóról”, mert persze nem kapaszkodott… apánál biztosabb hely nem nagyon van:)

Aztán persze megy az ordítás, ha levesszük a paciról:)

Azt hiszem nem hagytam ki semmit a mostani “újításokból”.

Karácsonyi láz

2006 december 28. | Szerző: primakati

Dec.24.

Persze a telefonom egész nap dalolt, jöttek a jókívánságok, meg minden!

Elolvasni sem volt időm, ingáztam a konyha, meg az erkély között. (ott a dohányzóhely:)Néha dobtam egy cuppanóst a gyereknek, aki épp azon fáradozott, hogy cincálja szét kedvenc mamija idegeit.

Ugyanis Patriknak 24-én annyira de annyira nyűgös-hisztis-nemtetsziksemmi hangulata volt. Ha nem jön anyukám segíteni -őt pesztrálni- akkor bizony nincs vacsora, nincs süti, meg semmi. De szerencsére itt volt, így anyuci szabadon elmerülhetett a konyhaművészet rejtelmeiben:)

Azért ezt élveztem nagyon! Fincsi lett a kaja, kaja után gyorsan elszaladtunk milliomos nagybácsiékhoz ajándékozni, aztán visszaszaladtunk hozzánk, ott is ajándékoztunk.

Manóka rettentően élvezte, hogy minden dobozból, valami olyasmi kerül elő ami az ő szórakoztatását szolgálja. Igaz nagyon nehéz volt a már kibontott ajándék mellől elvonszolni, hogy a következőnek nekiessünk, de azért sikerült! A végén már maga a bontogatás is nagyon tetszett neki:) De persze akkor sem volt elkeseredve amikor a végére értünk a dolognak:) Egyszóval neki nagyon tetszett az egész!

Apa minenképpen Vele együtt akarta a fát díszíteni. (sajnos kép nem készült, mert én csak a konyhából kukucskáltam néha elő) Én szerettem volna, ha anyuék leviszik sétálni, mi meg feldíszítjük apával a fát.
Nem nekem lett igazam…. de okos enged             végülis jól sült el a dolog:) Sikerült hungarocell díszeket beszereznünk, igaz ez csak akkor derült ki amikor kinyitottuk a dobozát… de nagyon szépek, messziről nem is látszik rajtuk, hogy miből vannak!

Szóval apa felállította a fát (műfenyő-de legalább nem kellett a farigcsálással bíbelődni), aztán elkezdte rá aggatni a szaloncukrot. Patrik nézte egy ideig kicsiot megpofozta a faágakat, aztán ő is elkezdte rakni a cukrot – marékszámra be a faágak közé.

Tulajdonképpen nagyszerűen sikerült az egész.. csak valahogy a karácsonyi hangulatom hiányzott! Pedig előkészület is volt rendesen. Mindenki saját készítésű ajándékot kapott- kivéve a mamik akik naptárat, de tulajdonképpen azt is mi csináltuk, mert Patrik-fényképes-, így a készülődés már jó rég elkezdődött. A mézeskalács is megvolt már hét közepén, de valahogy hiába volt az egész lakásban fűszeres sütiillat…. nem értem saját magam… na mindegy majd jövőre megjön a hangulatom is:)

Este (inkább éjjel) amikor végre sikerült bedőlnöm az ágyba, azért elküldtem néhány sms-t. (az már későn jutott eszembe, hogy alá sem írtam, így biztos volt olyan akinek jólesett ugyan, hogy így “ismeretlenül” gondoltam rá :D)

Még a fórumra sem nagyon tudtam belépni…
Az új anyuciknak elküldtem a jókívánságokat-mivel karácsony előtti héten hirtelen három bébi is született- de boldog karácsonyt már ott sem tudtam kívánni… majd jövőre….
Talán jövő karácsonykor már mi is négyen leszünk. Már nagyon érlelődik bennem a dolog, hamarosan apával is meg kéne osztani… azt hiszem….
Egyenlőre ennyi a jövő évi terv. Persze van még más is! Talán januárra a többi terv is rendesen körvonalazódik… talán le kellene írni, hogy lássam is magam előtt, nem csak gondolkozni rajta.

Na mára ennyi….. gyerek elkezdte a dobozból kipakolni a szaloncukrot… bár egyenlőre még csak pakolja (igaz már az is nagy szó, hogy ébren van, én meg itt lehetek egy kicsit a gép előtt)

Üdv mindenkinek!

2006 december 17. | Szerző: primakati

 Mivel is kezdjem….

Szóval vagyunk mi hárman. Apa…

Nem tudom mennyire látszik.. igen ő az aki mindig a gép előtt ül! (de azért egy fénykép erejéig hajlandó megfordulni:)  Na jó, persze azért  ez nem egészen így van de  a család szerves részét képezi a számítógép.  Ha  ez nem így lenne, akár azt is mondhatnám, hogy Ő a tökéletes férj:)  Legalábbis nekem:)

Ha esetleg szóvá teszem, hogy mi is egy kis törődésre vágyunk, akkor  rögtön jön az ellenérv: “jobb lenne, ha a kocsmába járnék??”  Nem persze nem,
de azért jó tudni, hogy hol a határ.. 

De azért már kezdem megszokni!

Itt vagyok én…
Hát igen rólam sem lehet normális fényképet csinálni, de már ezt is kezdem megszokni.

És végül, de persze nem utolsósorban itt egy kép a mi kis manónkról! (ez legalább egy “manós” kép.) És most, hogy így emlegetve lett a drága meg is érezte, mert valami nyöszörgésfélét hallok a gyerekszoba felől!
De sebaj! A lényeg megtörtént elkezdtem a naplómat… és talán sikerül is majd folytatnom:)